A lélekvándorlás (más szóval reinkarnáció) elsősorban teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokra jellemző antropológiai nézet, amely szerint az ember (más nézet szerint: általában az élőlények) lelke haláluk után bizonyos idő elteltével új emberi (más nézet szerint: emberi vagy állati) testben ismételten megszületik. Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, a szanszára mindaddig folytatódik, amíg az egyre tökéletesebb életek során az egyén meg nem szabadul a karmájától, és el nem éri a nirvána állapotát.
Bizonyos természeti népeknek is vannak a szakirodalomban reinkarnáció néven említett hiedelmeik (egyes eszkimó és ausztrál bennszülött csoportok), ezeknek sok olyan sajátossága lehet, amely a keleti vallásokétól eltér. Például (a reinkarnációban való hit meglététől vagy hiányától függetlenül) a természeti népek – igencsak változatos – hiedelemvilágának nem feltétlenül része az, hogy az egyéni érdemnek kiemelt jelentősége lenne a halott további sorsának alakulásában. Az egyes csoportok elképzelései nagy változatosságot mutathatnak, még akkor is, ha rokon nyelvet beszélőkre szorítkozunk. Például míg a réz eszkimóknál és a karibu eszkimóknál reinkarnáció jellegű elképzelésekkel találkozhatunk, addig más eszkimó csoportok szerint a halál után egy másik világban folytatott lét következik. Az éles szembeállítást finomítja az, hogy sok eszkimó kultúrában az embernek több lelket tulajdonítanak, ld. még kettős lélek képzet. A reinkarnációban hívők a következő problémával nem foglalkoznak: A Föld népessége igen meredeken emelkedik. Ezért nehezen található minden egy adott korszakban élő embernek előző életbeli személy megfeleltetés. Egyesek szerint a jelenleg elő emberek legnagyobb része földön kívüli civilizációban élt előző életében. (Kisfaludy György - Az Univerzum Egyháza)
forrás:wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése