Védekező éneink félnek az emócióktól

Elsődleges, szülői, ésszerű éneink az idők során megtanulták, hogy azzal tudják megóvni belső gyermekünket, ha igyekeznek távol tartani őt bármitől, ami egy emocionális trauma lehetőségét hordozza magában. Ezek úgy tudnak gondoskodni a belső gyermekről, hogy az összes érzést mélyre eltemetik és elnyomják. Az érzések feltárása nyugtalanná teszi őket. Az emóciók ugyanis kiveszik kezükből az irányítást. Szemléletük szerint menjen minden úgy, ahogy idáig. Ha eddig működött, miért kellene változtatni rajta, amikor az valószínűleg kockázattal jár? Jobb, ha semmit sem mozdítunk el a helyéről, mert a változtatásban ott rejlik a baj lehetősége. Tagadhatatlan, hogy ezek a részeink segítettek bennünket a túlélésben. Ugyanakkor el is vágtak bennünket legmélyebb emberi szükségleteinktől és emócióinktól. Ismerjük el félelmeinket és aggodalmainkat, és gyengéden nyugtassuk meg elsődleges éneinket: most nem származik baj abból, ha lassan feltárjuk és kifejezzük az érzéseinket.

Teremts olyan feltételeket, hogy belső gyermeked félelem nélkül előjöhessen

Ha ki akarod engedni a belső gyermeked, először figyelj oda azokra a belső hangokra, amelyek igazából nem szeretik belső gyermeked vagy tartanak tőle. Ezek azok az éneid, amelyek nem akarják, hogy a belső gyermek előjöjjön. Tiszteld őket. Elemi éneid közül valók. Ők irányították eddigi életedet. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, hiszen nélkülük nem tartanál itt. Ők tettek sikeressé. Biztonságot adtak neked és segítettek boldogulni az életben. Próbáld meg megfejteni létezésük okát. Ezek az éneid azért nincsenek kibékülve a belső gyermekkel, mert tudják, hogy ebben a világban a sebezhetőség veszélyes dolog. Ahelyett, hogy harcolnál ellenük és elítélnéd őket, adj nekik megbecsülést és tiszteletet.

a bölcs gyermek

Belső gyermekünk egy másik arca a bölcs gyermek. Ez a megbízható énünk, őszinte és szavahihető, amely látja és tudja, mit érzünk és mit éreznek mások. Elég erős ahhoz, hogy felülkerekedjen a felnőttvilág felületességein és tisztességtelenségein, és mindig a helyzetek legmélyebb igazságát célozza meg. Zömmel eltemettük ezt a gyermeket, mert arra tanítottak bennünket, hogy elhiggyük a körülöttünk lévő tagadást és palástolást. Ha képesek vagyunk visszanyerni ezt az énünket, hatalmas bölcsességforráshoz találunk utat.