2010. július 29., csütörtök

mozdulatlanság


A mozdulatlanság olyasvalami, amit kultúránk nem értékel és valamelyest fél is tőle. Nem gyakoroljuk a mozdulatlanság művészetét, amely alapjában véve nem más, mint a meditáció, azaz a fizikai, emocionális és értelmi síkok lecsendesítése oly mértékben, hogy megtapasztalhassuk a spirituális síkot. A mozdulatlanságban abbahagyjuk a lázas tevékenységet és szembesülünk az üresség vagy az egyedüllét belső színterével. Ha olyan sokáig maradunk együtt a fájdalmas érzésekkel, amíg át nem tudunk lépni rajtuk, kapcsolatba kerülünk énünk legmélyebb lényegével és újra egyesülünk a mindennel azonosulás egyetemes érzetével.
A mozdulatlanság áldásos állapot lehet, ha fizikailag, értelmileg és érzelmileg kellően nyugodtak vagyunk ahhoz, hogy valóban kapcsolatba kerüljünk a lélekkel.

2010. július 9., péntek

Félelem az ürességtől

Amilyen mértékben elvesztettük a kapcsolatot lelkünk belső lényegével és a világegyetem életerejével, olyan mélyen érzünk magunkban ürességet, szomorúságot és hiányérzetet. Mindez rettenetesen ijesztő, ezért különböző tevékenységeket találunk ki, hogy elfoglaljuk magunkat és háttérbe szorítsuk ezeket az érzéseket. Ha abbahagynánk lázas ténykedésünket, átéreznénk elemi ürességünket és hiábavalóságunkat. Pedig pontosan ez az, amit tennünk kell. Igen, bármilyen furcsa és paradox, de amikor átadjuk magunkat az ürességnek, képesek leszünk megnyílni és újra kapcsolatba kerülni a lélekkel és feltöltődni a spirituális forrásunkból.