2016. szeptember 19., hétfő

Védekező éneink félnek az emócióktól

Elsődleges, szülői, ésszerű éneink az idők során megtanulták, hogy azzal tudják megóvni belső gyermekünket, ha igyekeznek távol tartani őt bármitől, ami egy emocionális trauma lehetőségét hordozza magában. Ezek úgy tudnak gondoskodni a belső gyermekről, hogy az összes érzést mélyre eltemetik és elnyomják. Az érzések feltárása nyugtalanná teszi őket. Az emóciók ugyanis kiveszik kezükből az irányítást. Szemléletük szerint menjen minden úgy, ahogy idáig. Ha eddig működött, miért kellene változtatni rajta, amikor az valószínűleg kockázattal jár? Jobb, ha semmit sem mozdítunk el a helyéről, mert a változtatásban ott rejlik a baj lehetősége. Tagadhatatlan, hogy ezek a részeink segítettek bennünket a túlélésben. Ugyanakkor el is vágtak bennünket legmélyebb emberi szükségleteinktől és emócióinktól. Ismerjük el félelmeinket és aggodalmainkat, és gyengéden nyugtassuk meg elsődleges éneinket: most nem származik baj abból, ha lassan feltárjuk és kifejezzük az érzéseinket.

2016. április 19., kedd

Teremts olyan feltételeket, hogy belső gyermeked félelem nélkül előjöhessen

Ha ki akarod engedni a belső gyermeked, először figyelj oda azokra a belső hangokra, amelyek igazából nem szeretik belső gyermeked vagy tartanak tőle. Ezek azok az éneid, amelyek nem akarják, hogy a belső gyermek előjöjjön. Tiszteld őket. Elemi éneid közül valók. Ők irányították eddigi életedet. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, hiszen nélkülük nem tartanál itt. Ők tettek sikeressé. Biztonságot adtak neked és segítettek boldogulni az életben. Próbáld meg megfejteni létezésük okát. Ezek az éneid azért nincsenek kibékülve a belső gyermekkel, mert tudják, hogy ebben a világban a sebezhetőség veszélyes dolog. Ahelyett, hogy harcolnál ellenük és elítélnéd őket, adj nekik megbecsülést és tiszteletet.

2016. január 24., vasárnap

a bölcs gyermek

Belső gyermekünk egy másik arca a bölcs gyermek. Ez a megbízható énünk, őszinte és szavahihető, amely látja és tudja, mit érzünk és mit éreznek mások. Elég erős ahhoz, hogy felülkerekedjen a felnőttvilág felületességein és tisztességtelenségein, és mindig a helyzetek legmélyebb igazságát célozza meg. Zömmel eltemettük ezt a gyermeket, mert arra tanítottak bennünket, hogy elhiggyük a körülöttünk lévő tagadást és palástolást. Ha képesek vagyunk visszanyerni ezt az énünket, hatalmas bölcsességforráshoz találunk utat.

2015. október 19., hétfő

a bűvös gyermek

Egy bűvös gyermek is él bennünk. Azt az énünket képviseli, amely természetes módon rákapcsolódott a világegyetem láthatatlan energiáira. A bűvös gyermek szeret elidőzni a természetben, ahol közel kerülhet a növények és állatok lelkéhez, s még talán a tündérekhez és a manókhoz is. A bűvös gyermek szeret álmodozni, fantáziálni és szívesen engedi szabadjára képzeletét. Kedveli a különleges, mágikus eszközöket, mint amilyen a varázsvessző és amilyenek a kristályok. Felnőttként megtagadtuk ezt a belső gyermeket, mert félünk attól, hogy ostobának, vagy ne adj Isten, őrültnek tartanak bennünket. Ha visszafogadjuk ezt a gyermeket, hihetetlen élményben lesz részünk. A bűvös gyermek visszahozza életünkbe a csodákat és a káprázatokat, hiszen az élet már önmagában varázslat.

2015. július 26., vasárnap

a játékos gyermek

A játékos gyermek képviseli azt a részünket, amely tudja a módját, hogyan érezzük jól magunkat. Szeret játszani és nevetni, s folyton lesi az alkalmat, mikor érezheti kellemesen magát. Vannak felnőttek, akiknek sikerült megőrizniük kapcsolatukat a játékos gyermekkel. Ők azok, akik jól tudják érezni magukat. Ám amint elérjük a felnőttkort, legtöbbször megtagadjuk a játékos gyermekünket. Holott nélküle életünk unalmassá, szürkévé és örömtelenné válik. Nagyon fontos, hogy újra felvegyük a kapcsolatot a természetes, játékos gyermekkel, aki fényt hoz az életünkbe.

2015. március 1., vasárnap

A sebezhető gyermek

A sebezhető gyermek lényünk emocionális magja. Legmélyebb érzéseinket hordozza magában. Ez a gyermek rendkívül érzékeny, nagyon szeretetteljes, könnyen sebezhető és megfélemlíthető. Ott él lényünk legmélyén, s akár észleljük, akár nem, szüntelenül reagál mindenre, ami velünk történik, aszerint, hogy éppen mit érzünk: biztonságot, szeretetet vagy félelmet, visszautasítást vagy magunkra maradást. Ennek a gyermeknek sok-sok szeretetre, gondoskodásra és biztatásra van szüksége. A sebezhető gyermeket már sokszor megsebezték a különböző élettapasztalatok, ezért különleges figyelemre és megnyugtatásra van szüksége.

2015. január 1., csütörtök

az eltemetett belső gyermek

A felsőbbrendű lélek úgy ölt emberi alakot, hogy gyermekként megszületik. Ez a gyermek roppant érzékeny és sebezhető, a világ pedig nem a legbiztonságosabb környezet a számára, amelyben otthon érezhetné magát. Ezért a gyermek azonnal védekezési és túlélési mechanizmusokat kezd kifejleszteni magában - olyan viselkedésformákat, amelyekkel megvédheti magát és kielégítheti szükségleteit. Ezekből a viselkedésformákból alakulnak ki a különböző ének vagy alszemélyiségek, s együtt létrehozzák a személyiség egész rendszerét. Végül a belső gyermek és a benne rejlő felsőbbrendű lélek eltemetkezik a teljes és merev személyiségrendszer felszíne alatt, amely próbálja megvédeni őt. Tehát anélkül, hogy tudnánk, védekezési és túlélési mechanizmusainknak megfelelően élünk és elfelejtkezünk arról, hogy eredetileg miért jöttek létre: hogy a gyermekről gondoskodjanak és szükségleteit kielégítsék.
-->