2017. szeptember 24., vasárnap

Elégítsük ki a belső gyermek szükségleteit úgy, ahogy a legjobb neki

A belső gyermek sohasem hagy el bennünket. Sohasem nő fel. Sohasem hal meg.

Egész életünkben velünk marad. Ha nem vagyunk tisztában belső gyermekünk szükségleteivel, állandóan ésszerűtlenül próbáljuk kielégíteni ezeket. A bennünk élő gyermek ösztönösen motiválja egész viselkedésünket. Például, kifejleszthetünk magunkban egy olyan alszemélyiséget, amely a munka megszállottja, és csak az érdekli, hogy minél több pénzt keressen, mert akkor érzi a belső gyermeket biztonságban. Azonban a végén könnyen megfeledkezhetünk a belső gyermekről és egész életünket kemény munkával töltjük. Lehet, hogy sok pénzt keresünk és sikeresek vagyunk, de ez nem elégít ki bennünket, hiszen megfeledkeztünk az eredeti ösztökélő erőről - a belső gyermekről.

2017. május 21., vasárnap

Nyugtasd meg a belső védelmeződet

Tudatos felnőttként most már válaszolhatsz annak az énednek, amely azt mondja: "Sohase legyél sebezhető!" Felelhetsz neki így: "Most már értem, idáig miért volt rossz érzés sebezhetőnek lenni - veszélyes volt és félelmetes. De ne aggódj, most már nem leszek sebezhető. Nem teszem ki olyasminek magam, ami butaság, ostobaság, vagy amitől sérülhetek. Ezentúl megfontoltan döntök. Időnként nem baj, ha sebezhető vagyok, de csak akkor, amikor valaki igazán vigyáz rám. Alaposan megvizsgálom a helyzetet és megbizonyosodom, hogy tényleg nem fenyeget-e veszély. Igyekszem előhívni magamból a sebezhetőséget, de kiteregetni és az utca közepére kirakni azért nem fogom!" Folyamatosan nyugtatgasd védelmező énedet: ne aggódjon amiatt, hogy kezdesz megnyílni.

2017. február 7., kedd

Fejleszd magadban a tudatos felnőttet

Amint fejleszted magadban a tudatos felnőttet, fokozatosan át tudod venni az elsődleges éneidtől azokat a feladatokat, amelyeket eddig ők végeztek. Az elsődleges éneid úgy védelmezték a belső gyermeket és gyámkodtak fölötte, ahogy ők tudtak: nem ésszerűen. Ha megértjük a folyamatot és megfontoltan gondoskodunk a belső gyermekről és törődünk vele, ezzel nagy tehertől szabadítjuk meg az elsődleges éneinket is. Most elvonulhatnak pihenni egy kicsit.

2016. szeptember 19., hétfő

Védekező éneink félnek az emócióktól

Elsődleges, szülői, ésszerű éneink az idők során megtanulták, hogy azzal tudják megóvni belső gyermekünket, ha igyekeznek távol tartani őt bármitől, ami egy emocionális trauma lehetőségét hordozza magában. Ezek úgy tudnak gondoskodni a belső gyermekről, hogy az összes érzést mélyre eltemetik és elnyomják. Az érzések feltárása nyugtalanná teszi őket. Az emóciók ugyanis kiveszik kezükből az irányítást. Szemléletük szerint menjen minden úgy, ahogy idáig. Ha eddig működött, miért kellene változtatni rajta, amikor az valószínűleg kockázattal jár? Jobb, ha semmit sem mozdítunk el a helyéről, mert a változtatásban ott rejlik a baj lehetősége. Tagadhatatlan, hogy ezek a részeink segítettek bennünket a túlélésben. Ugyanakkor el is vágtak bennünket legmélyebb emberi szükségleteinktől és emócióinktól. Ismerjük el félelmeinket és aggodalmainkat, és gyengéden nyugtassuk meg elsődleges éneinket: most nem származik baj abból, ha lassan feltárjuk és kifejezzük az érzéseinket.

2016. április 19., kedd

Teremts olyan feltételeket, hogy belső gyermeked félelem nélkül előjöhessen

Ha ki akarod engedni a belső gyermeked, először figyelj oda azokra a belső hangokra, amelyek igazából nem szeretik belső gyermeked vagy tartanak tőle. Ezek azok az éneid, amelyek nem akarják, hogy a belső gyermek előjöjjön. Tiszteld őket. Elemi éneid közül valók. Ők irányították eddigi életedet. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, hiszen nélkülük nem tartanál itt. Ők tettek sikeressé. Biztonságot adtak neked és segítettek boldogulni az életben. Próbáld meg megfejteni létezésük okát. Ezek az éneid azért nincsenek kibékülve a belső gyermekkel, mert tudják, hogy ebben a világban a sebezhetőség veszélyes dolog. Ahelyett, hogy harcolnál ellenük és elítélnéd őket, adj nekik megbecsülést és tiszteletet.

2016. január 24., vasárnap

a bölcs gyermek

Belső gyermekünk egy másik arca a bölcs gyermek. Ez a megbízható énünk, őszinte és szavahihető, amely látja és tudja, mit érzünk és mit éreznek mások. Elég erős ahhoz, hogy felülkerekedjen a felnőttvilág felületességein és tisztességtelenségein, és mindig a helyzetek legmélyebb igazságát célozza meg. Zömmel eltemettük ezt a gyermeket, mert arra tanítottak bennünket, hogy elhiggyük a körülöttünk lévő tagadást és palástolást. Ha képesek vagyunk visszanyerni ezt az énünket, hatalmas bölcsességforráshoz találunk utat.

2015. október 19., hétfő

a bűvös gyermek

Egy bűvös gyermek is él bennünk. Azt az énünket képviseli, amely természetes módon rákapcsolódott a világegyetem láthatatlan energiáira. A bűvös gyermek szeret elidőzni a természetben, ahol közel kerülhet a növények és állatok lelkéhez, s még talán a tündérekhez és a manókhoz is. A bűvös gyermek szeret álmodozni, fantáziálni és szívesen engedi szabadjára képzeletét. Kedveli a különleges, mágikus eszközöket, mint amilyen a varázsvessző és amilyenek a kristályok. Felnőttként megtagadtuk ezt a belső gyermeket, mert félünk attól, hogy ostobának, vagy ne adj Isten, őrültnek tartanak bennünket. Ha visszafogadjuk ezt a gyermeket, hihetetlen élményben lesz részünk. A bűvös gyermek visszahozza életünkbe a csodákat és a káprázatokat, hiszen az élet már önmagában varázslat.
-->